Dobszay Károly, a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke

    Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr az 1956-os nemzeti forradalomra emlékező, illetve emlékeztető beszédében példaképnek tekintette a függetlenségért harcoló magyarokat.

    A példaképekről a következőket mondotta: „Mi is úgy gondoltuk, hogy az ő örököseik vagyunk. Mi vagyunk azok, akik küldetésnek tekintjük, hogy továbbvigyük az ő küzdelmüket. Mi vagyunk azok, akik úgy gondoljuk, hogy nekünk kell felépítenünk a független magyar hazát”.

    Az ünnepélyes elhatározást az orbáni kormánynak bizonyítania kell, vagyis a független hazát védelmezze, ami nehéz feladat, mivel a NATO-kötöttségeket a magyar kormány vállalta. „A küldetés-politikának” mások a külpolitikai feltételei, ugyanis 1956-ban a függetlenség követelménye szándék-nyilatkozat volt, amit a szovjet nagyhatalom gyorsan korrigált.

     A NATO-tagság olyan szerződésvállalás, amely egyben tárgyaláspolitika, így a magyar érdekpolitika érvényesítése lehetséges. Bár Fekete Gyula, író visszatérően úgy nyilatkozott, hogy hazánkat egyik kampóról a másikra akasztották a rendszerváltó kormányok. Ez igaz, de ennek ellenére határozott alkalmazkodás-politikát kell folytatnia a magyar kormánynak, amely egyaránt mondja meg a „nemet” is az „igen” mellett.

     Az afganisztáni háború nem magyar érdek, de az „igenpolitika” kényszerpolitika, amely jelezze a magyarság tehervállalásának a mértékét. De jeleznie kell azt is, hogy hány évig tudja vállalni a NATO diktálta katonapolitikát.

    Az alkalmazkodás-politika, az erdélyi, illetve Fréter György-i politika nem a megalkuvás politikája, amit alkalmaznia kell a magyar kormánynak! Az alkalmazkodás-politikában egyaránt jelen kell lennie a vállalt teljesítésnek, illetve a nem vállalhatónak. De ezt tudnia kell a magyar közvéleménynek is.

-.-