Simó Endre előterjesztése a Magyar Szociális Fórum rendezte Megélhetési Kerekasztalnál

(2010. december 10.)

     Tisztelt Kerekasztal, levezető Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim!

     Megélhetési Kerekasztalunkat nem az elégedettség keltette életre. Szervezői, a Magyar Szociális Fórumban együtt dolgozó szervezetek úgy látják, hogy a lakosság több mint egyharmadát sújtó súlyos megélhetési gondok nem enyhülnek, a szegénység nem csökken, a bérből és fizetésből, nyugdíjból élők életkörülményei nem javulnak, a kis- és középvállalkozások jó része pedig a fennmaradás borotvaélén táncol. Ezen az állapoton sajnos nem változtattak az új kormány egyébként fontos intézkedései: a 2011. április 15-ig meghosszabbított kilakoltatási tilalom; a GYES visszaállítása 3 évre; a hitelkárosultak érdekében hozott intézkedéseknek azon pontjai, amelyek valóban segítenek; a korrupció és a hatalommal való visszaélések ellen tett lépések; a banki különadó; a társadalmi megszorító intézkedések elutasítása az IMF-el és az EU-val folytatott tárgyalásokon, és a jövő évi részleges béralku múlt heti sikeres lezárása.

      A megélhetési problémák megoldhatatlanok a foglalkoztatás bővítése, munkahelyek teremtése nélkül. Ehhez növekedési pályára kell állítani a gazdaságot. A Magyar Szociális Fórum a nemzetgazdaság talpra állítására irányuló ígéretes lépésnek minősítette a Széchenyi tervet. Ennek központi célját a kormány egy millió új munkahely megteremtésében jelölte meg. A magyar társadalom eddig hiába várt arra, hogy hozzáfogjanak ennek a célnak az eléréséhez. Ellenkezőleg, további munkahelyvesztésnek lehetünk a tanúi mind a közszférában, mind pedig a magánszférában.

      Ott tartunk, hogy egyes területeken már kauciót kérnek a munkavállalótól alkalmazása fejében. Nem a létbiztonság erősödött, hanem a félelem a munkahely elvesztésétől. A dolgozók versenyeztetése az állásért, a puszta létfenntartásért kiszolgáltatottá teszi őket, leszorítja az amúgy is rendkívül alacsony béreket, gyengíti a társadalmi szolidaritást, kedvez a lumpenesedésnek, éleszti a farkas ösztönt.  

      A megélhetési gondok súlyosbodására utal, hogy évről-évre 7-8 százalékkal nő a közüzemi díjhátralékosok aránya, és ma már a középosztály alsó rétegeiből is egyre többen válnak fizetésképtelenné.

      Meggyőződésünk szerint a megélhetési válság felszámolása korunk Magyarországának legfontosabb társadalom-politikai kérdése.

      A Magyar Szociális Fórum a munkából való megélhetés biztosításában látja a válság megoldását. Ezért a foglalkoztatást állítjuk társadalompolitikánk középpontjába. Ez mindenekelőtt az eddigi politikák kiigazítását jelenti, ezen kívül azonban a rendszer korrekcióját is. Egyetértünk Gazsó Ferenc professzor ezzel kapcsolatos téziseivel. Mit jelent ez konkrétan a megélhetés biztosítása szempontjából? Azt, hogy

1. Módosítani kell az elosztási viszonyokat a munkából élők, illetve munkából élni akarók javára. Ez nem csak egyetemes közteherviselést igényel, hanem differenciált és progresszív teherviselést is az egykulcsos adó helyett. Új adórendszerrel és egyéb intézkedésekkel el kell érni, hogy az idehaza megtermelt értéktöbbletnek akkora része maradjon itthon, amekkora nélkülözhetetlen nemzeti fejlődésünkhöz. Az értékkiáramlás csökkentésének szuverén eszköze az afganisztáni katonai szerepvállalás befejezése. (Jelenleg ugyanis a munkajövedelem túladózott, a tőkejövedelmek jórészt adómentesek, nincs vagyonadó, rengeteg a különböző jogcímen élvezett kedvezmény. Az országban megtermelt tőkehozadék túlnyomó része kiáramlik az országból, és a forráskivonást tetézi az adósságszolgáltatás. A bankokra kivetett különadó távolról sem pótolja az adózatlan profitkivitelt. Az értékteremtő foglalkoztatást beruházással lehet növelni. A beruházáshoz, fejlesztéshez szükséges anyagi erőket csakis a megtermelt profit fokozott megadóztatásával lehet előteremteni. Mi helyesnek tartjuk a miniszterelnök november 13-án bejelentett tervét arról, hogy növeljék a nagy pénzügyi csoportokra kivetett adókat, egyidejűleg korlátozzák a multinacionális cégek adózatlan profitkivitelét, és mérsékeljék a forráskivonást Magyarországról. Továbbá, hogy 2012-től meg kell állapodni a pénzintézetekkel a mostani terhek felét-kétharmadát kitevő közteherviselésről, s új megállapodást kell kötni a hozzájárulás mértékéről a kereskedelemben, távközlésben és az energetikában tevékenykedő vállalatokkal is. De nem látjuk sem az új adórendszer konkretizálását, sem pedig azt, hogy valóban munkahelyteremtésre fordítanák-e az összeget – úgy, ahogyan azt a Széchenyi terv tartalmazza.)

2. Az állami megrendelésekből az eddigieknél sokkal nagyobb szeletet kell biztosítani azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak, amelyek a tényleges kivitelezést végzik, és ezzel hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez, és a foglalkoztatás növeléséhez. Az államnak saját magán kell elkezdenie a körbetartozások növekedésellenes rendszerének felszámolását.

3. A gazdasági fejlődés motorjául szolgáló piacorientált állami vegyes vállalatokat és termelői szövetkezéseket kell létrehozni a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatások terén.

4. Az importtermékek kiváltására, a hazai mezőgazdaság rangjának helyreállítására, a nemzeti ipar izmosítására irányuló fejlesztési és foglalkoztatási politikára van szükség.

5. Külföldi hitelek felvételétől sem szabad elzárkózni, ha azok a növekedést és a foglalkoztatást szolgálják egy kellően átgondolt fejlesztési politika keretében.

6. Alkotmányba kell iktatni a lakhatási jogot, és szociális lakásépítési programmal kell alátámasztani.

7. Nem szűkíteni, hanem bővíteni kell az egészségügyi alapellátást, ennek érdekében pedig felül kell vizsgálni a várólista rendszert.

8. Úgy kell konszolidálni a nyugdíjrendszert, hogy nem vitatják el az emberek jogát az öngondoskodáshoz.

9. Teljes kárpótlást követelünk az iszaplavina áldozatainak. (Csenki Géza, a devecseri civil mozgalom szervezője tegnap elmondta nekem, hogy minden kormányígéret dacára továbbra sem részesülnek teljes kártalanításban.)

10. Végül a fagyhalálról. Az MSZF a megélhetési problémák tükörképének tartja a tömeges életvesztést. Úgy látjuk, hogy ez a kormány sem tesz meg minden tőle telhetőt azért, hogy embertársaink életben maradjanak. Ahhoz, hogy ne haljanak meg még többen, fűtött helységeket, ellátást, ágyat kell biztosítani a rászorulóknak. Az államigazgatási szervek felelősségévé kell tenni a fokozottan veszélyeztetettek látogatását és ellátását. Ennek elmulasztása esetén felelősségre kell vonni azt, aki mulasztásával előidézi egy másik ember halálát. A Magyar Szociális Fórum a közösségek felelősségére apellál, és szolidaritásra, nagyobb odafigyelésre szólít fel mindenkit.

     A MSZF ezen Kerekasztal mellől arra szólítja fel a kormányt, hogy igényelje a mértékadó civil szervezetek véleményét. Vegye tudomásul, hogy a politika bírálata az emberi szükségletekből és a társadalmi követelményekből fakad! A kormány éljen a közvetlen demokrácia olyan fórumaival, mint amilyen a mi Szociális Kerekasztalunk, és valósítson meg minél többet a társadalmi kezdeményezések közül! A Kerekasztal jó szolgálatot tehet a demokráciának is, hiszen közvetlen részvételi demokráciával egészítheti ki a parlamenti demokráciát. Ezért javasoljuk a Kerekasztal intézményesítését!

Köszönöm a figyelmüket!

-.-