Vélemény az afganisztáni katonai szerepvállalásról

Dr. Rockenbauer Antal

Elnökségi tag a Magyar Alkotók és Gondolkozók Független Szakértői Társaságában

A nemzetközi politikai és katonai erőviszonyok alapvetően meghatározzák külpolitikánk és védelmi politikánk lehetőségeit. Ennek ellenére úgy látom, hogy messze nem használjuk ki lehetőségeinket, és mozgásterünket nagymértékben lehetne bővíteni a diplomáciai csatornák jobb felhasználásával. A nemzeti konzervatív kormányzatnak hangsúlyosabban kellene élni ezekkel a lehetőségekkel. Szükség van egy markáns nemzeti arculatú külpolitikára! Itt mindenekelőtt a katona politikára gondolok, elsőrendű prioritást kell, hogy kapjon határaink védelme, a hazánkban szolgáló haderő erősítése. Abszurd helyzet, hogy miközben a katonai laktanyák őrzését őrző-védő szervezetekre kell bízni jelentős anyagi és emberi erőforrást biztosítunk külföldi katonai feladatokra. Különösen veszélyes, ha az Afganisztánban lekötött erőket tovább növeljük harcoló alakulatok küldésével. Nem lehet kétséges, hogy az afganisztáni konfliktus katonai eszközökkel nem oldható meg, ezért nem szabad a konfliktusba mélyebben belesodródni. Erre figyelmeztet minket az elmúlt évszázad tapasztalata is, hiszen mindig a vesztesek oldalán vettünk részt a háborúkban. Az afganisztáni részvételtől sem gazdasági, sem nemzetvédelmi előnyök nem származnak. Aki ebben kételkedik, gondoljon az iraki szerepvállalásra: hitegettük magunkat, hogy az ottani újjáépítésből majd megbízásokat kapunk. Az eredmény még jelképes nagyságú megbízást sem jutott nekünk. A biztonságunk is nagyobb veszélyben lesz a harci alakulat küldésével. Eddig nem voltunk a nemzetközi terrorizmus célpontja, de ezután azok lehetünk és nekünk nagyságrendekkel kevesebb erő áll rendelkezésre a terrorizmus kivédésére, mint például az Egyesült Államoknak, ezért a terrorizmus nálunk beláthatatlanul súlyos veszteségeket okozhat. A nemzet biztonságát nem bízhatjuk kizárólag a NATO szövetségesekre. Gondoljunk például a görög-török konfliktusra Ciprus szigetén: mit tett a NATO Ciprus  részleges török megszállása ellen? Amellett ha hazánkat bármilyen katonai fenyegetés érné a NATO szerepvállalást nem a magyar érdekek, hanem nagyhatalmi érdekek határoznák meg.

Afganisztán távol van határainktól, ezért a nemzet biztonságát sem ott kell keresni. Minden diplomáciai eszközt latba kell vetni, hogy a Bajnai kormány ígéretét ne tartsuk be. Ha másképp nem, akkor a halogatást kell választani. Számtalan okra hivatkozhatunk, a válságra, a fizetési kötelezettségeinkre, a honi haderő szánalmas helyzetére. Azt a forrást, amit az újabb katonai részvételre szánnánk a nemzeti haderő itthoni feladataira kell fordítani, erre kell fordítani a NATO számára a belépéskor ígért forrásbővítéseinket is.

Egyes vélemények szerint nincs szükség a nemzeti hadsereg ütőképességének növelésére, hiszen jelenleg egyetlen szomszédunk részéről sincs katonai fenyegetés. De a katonaság többnyire nem a belátható fenyegetés miatt szükséges, hanem biztosíték váratlan helyzetekre, felkészülés a jövő beláthatatlan veszélyeire. A történelem arra tanít minket, hogy egyetlen birodalmi rendszer, egyetlen szövetség sem örök, és ez vonatkozik az EU-ra és a NATO-ra is. Nemzeti hadseregünk leépítése katonai vákuumot idéz elő: és mint tudjuk a vákuum hosszabb-rövidebb idő után megszűnik, mert szívó hatást gyakorol a környezetére, és a környezet az űrt be akarja tölteni.